HomeA MELASZ hírei

A géprombolás és az elektronikus aláírás

Első olvasatra talán meghökkentő egymás mellett ez a két fogalom, de az alábbiakban megkíséreljük

Első olvasatra talán meghökkentő egymás mellett ez a két fogalom, de az alábbiakban megkíséreljük annak az állításnak a bebizonyítását, hogy van közöttük kapcsolat.

Mint azt a történelemkönyvekből jól tudjuk, a XVIII. század Angliájában, miközben az ország a "világ műhelyévé" kezdett válni – hatalmas gyarmatbirodalmával pedig akkoriban a világ legfejlettebb országa volt – a szélesebb tömegeket sújtó nyomor egyre súlyosabb lett. Egyre rosszabbá vált a szociális helyzet, az állam pedig nem enyhítette a gondokat, nem szabályozta sem a béreket, sem a munkaidőt. A munkások úgy gondolták, hogy az alacsony béreknek, a sok munkának és rossz helyzetüknek elsődleges okai a gépek, ezért azokat tönkre kell tenni. Az 1700-as évek derekától egyre gyakoribb volt a géprombolás. Angliában ezt 1769-től szigorú törvényben rögzített módon büntették. Különösen a napóleoni kontinentális zárlat miatti értékesítési válság következményei voltak súlyosak: a munkabérek drasztikusan csökkentek, a munkanélküliség pedig katasztrofális méreteket öltött, kivált a vidékről felözönlött vidéki tanulatlan, betanított munkások körében. A "gépek elleni lázadás" Yorkban – a textilipar akkori egyik fő központjában – tetőzött. Megfékezésére csapatokat kellett odavezényelni, és 1813-ban tizenhét munkást kivégeztek.1

Menjünk tovább a vizsgálódásainkban. Minőségellenőrzési szakemberek legutálatosabb feladatának tartják ma a folyamatok újragondolását, az ismétlődések, feleslegesnek látszó hurkok kiiktatását. Miért utálatos? Mert általában a folyamatok egyszerűsítését, gyorsulását a humán erőforrás „racionalizálása” követi, és senki sem szereti, ha ujjal mutogatnak rá, hogy ott megy a „hóhér”, aki sok embert „kirúgatott” a cégtől. Ez a problémakör elérni látszik az elektronikus aláírás területét is. Hallhatunk olyan vélekedéseket, hogy az elektronikus aláírás bevezetésével feleslegessé válnak emberek, emberi erőforrások – ez kísértetiesen emlékeztet a géprombolás időszakának uralkodó hangulatára, még ha az analógia nem teljesen pontos is.

Erre jól rímel az alábbi cikk-részlet2: „Ma Magyarországon nagy probléma az, hogy az oktatási intézmények nem a munkaerőpiac által megkívánt tudást és készségeket tanítják. Túl sok a mérnök, a kutató, a közgazdász és túl kevés az a középvezető, aki rugalmasan tud művezetői, projektvezetői vagy éppen vállalkozói szerepet betölteni. Tele vagyunk tudományos doktorral, akik lealacsonyítónak érzik, ha a(…) gyárban csak3 minőségellenőri állást kapnak, ráadásul nem is tudják gyorsan, megfelelően ellátni ezt a munkát. Annyi év tanulás és sikeres vizsga után, úgy érzik, becsapta őket a társadalom, hogy nem ad képzettségüknek megfelelő munkát, míg a cégek szomorúan konstatálják, hogy Magyarországon úgy látszik, nem találják meg a megfelelő készségeket és tudást, és kénytelenek továbbállni.”

Ezt kiegészíthetjük azzal, hogy a vállalatok fejlődési képességének mértéke az innovatív projektek, a sikeres projektek számával korrelál. Az emberórán túl a projektek számos képességet, tudást igényelnek a sikeres végrehajtáshoz. Egy elbocsátás pontosan ettől a tudástól „szabadítja meg” a vállalatot. Tekintsük a következő példát: ha egy vállalat elbocsát 1.000 (ezer) munkatársat, akik átlagosan 15 évnyi munkatapasztalattal rendelkeznek (tehát kb. 40-50 évesek), az 1.000 fő bérköltségén felül elenged 15.000 emberévnyi tapasztalatot, tudást is. És ma ezt a vezetői magatartást még jutalmazzák is! Ezt jól jelzi az a vélekedés, hogy a vezetők ma a humán erőforrást költségnek, nem pedig bevételi forrásnak látják. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy árnyalhatjuk a képet annyival, hogy az újonnan felvett 300 munkatársnak 3 év tapasztalata pedig hozzájön a céghez, ami a szaldót mínusz 15.000-ről mínusz 14.100-ra csökkenti. Hát ez sem vigasztalóbb sokkal – főleg nem az éppen elbocsátottak számára, és egy olyan komoly problémára hívja fel a figyelmet, ami a szakképzés terén mára akuttá vált.

A munkaerő felesleges voltának ellentmondani látszik az a tény, hogy a vállalat működése során szerveződő projektek állandó erőforrás-hiánnyal küszködnek, a delegált munkatársak a napi munkavégzésükre hivatkozva („el vagyok havazva”) alacsony projekt-teljesítményt nyújtanak, az innováció lelassul vagy megáll, a szervezet elkezd „egy helyben járni”. A munkatársak túlterheltekké válnak, elkezdenek az addig jól végzett tevékenységeik után hibákat elkövetni, és demoralizáltak, frusztráltak lesznek,a tudásukat alacsonyabb hatásfokon kezdik működtetni.

Hol fontos ez? Egyáltalán tényleg fontos ez? A cégek tudásvagyonának része a munkatársak kompetenciája. Van-e jelentősége a tudásvagyonnak a pénz világában? A piaci megítélés során két tételt kell ismertetnünk ezzel kapcsolatban4:

1. A piac tendenciájában elismeri a tudásvagyont.

2. Ha valamilyen körülmény a tudásvagyont átmenetileg vagy tartósan leértékeli, akkor a

részvények piaci értéke általában csak a nettó könyv szerinti értékig csökken.

Ezen tételek működésére talán találhatunk példákat a magyar tőzsdén is. A tételekből következik – más

szavakkal kifejezve –, hogy amelyik cég értéke jóval túlmutat a nettó könyv szerinti értéken, ott valamilyen immateriális vagyon, tudásvagyon lelhető fel, általában.

Ebből az vezethető le, hogy csak és kizárólag pénzügyi mutatók alapján modern vezető – véleményem szerint – nem hozhatna döntést, a (közel)jövő szempontjából figyelembe kellene vennie a döntésének a szervezeti tudásvagyonra gyakorolt hatását is.

Ha igaz az, hogy az elektronikus aláírás helyes alkalmazásával felszabadítható humán erőforrás, akkor elektronikus aláírási szakemberek – a folyamatszervező és minőségellenőr kollégákkal karöltve – kulcsfontosságú szerepet játszhatnak a belső humán erőforrásoknak a szervezet túlélését megalapozó innovatív fejlesztési projektekbe történő átcsoportosíthatóságában, az innováció tartalommal való megtölthetőségében, a munkatársak kreativitásának növelésében (magyarul a belső tudás magasabb hatásfokú hasznosításában), végső soron a vállalatok fejlődésének, gyarapodásának lehetővé tételében vagy annak felgyorsításában. Véleményem szerint ennek a gondolkodásmódnak a nagyobb arányú elterjedésével új dimenziók nyílhatnak meg az elektronikus aláírási szakemberek előtt is, egy olyan területhez kapcsolódóan, mely ígéretes a jövő megteremtése és a szakma jövője szempontjából is.

1http://www.sulinet.hu/cgi-bin/db2www/ma/et_tart/lst?kat=Ahai&url=/eletestudomany/archiv/2002/0209/d03.html

2 Czobor Zsuzsa: Kompetenciafelmérés: egy innovatív fejlesztési eszköz az oktatásban; http://elib.kkf.hu/szf/10_CZOBOR.pdf (Czobor Zsuzsa a CEU Business School szervezet- és személyzetfejlesztő tanácsadója 450 MBA hallgató és 65 gyakorló vezető személyes fejlesztését végezte el vezetői coaching ülések során)

3Kiemelés tőlem. EPM

4Karl Erik Sveiby: Szervezetek új gazdagsága: a menedzselt tudás; KJK-Kerszöv Budapest 2001, ISBN:9632245997