HomeA MELASZ hírei

Megfontoltan írni = elektronikusan aláírni avagy mit tehetünk az ál- és rémhírdömping ellen?

Az elektronikusan írott sajtó, az elektronikusan hozzáférhető dokumentumok hitelessége sok esetben valódi &e

Az elektronikusan írott sajtó, az elektronikusan hozzáférhető dokumentumok hitelessége sok esetben valódi és sok esetben megkérdőjelezhető. Ahogyan néhány nyilvánosságra hozott eset is rávilágított, a hitelesnek tűnő kinyilvánítások – amikre komolyan alapoztak a továbbiakban – hamisítványok voltak. Hamisítani igen könnyű az elektronikus világban – hiszen csak néhány billenytű lenyomását kell elvégezni, de ugyanilyen tévedésbe esik az, aki olyan indulatot ért az olvasott mondatok mögé, amik nincsenek is ott.

Milyen példákat találhatunk erre a közelmúltból? Példa a nem hiteles információk elfogadására az Országos Választási Bizottság 144/2006. (IV. 4.) határozata, ahol egy hírügynökség által kiadott hamis forrásból eredő hír okozott problémát. Ebben az ügyben a Legfelsőbb Bíróságnak is határozatot kellett hoznia. A kiadott határozat elektronikus másolata megtekinthető a egy linken (a hivatkozás adatvédelmi szempontból törölve) címen. Habár a Legfelsőbb Bíróság határozatában azt állapította meg, hogy “nem álltak rendelkezésre olyan adatok, amelyek a szokásos formai vizsgálaton túlmenően tették volna indokolttá a közlemény eredetének, valódiságának ellenőrzését, a kérelmező tehát nem követett el olyan – a szakmai gondosság követelményébe ütköző – szabályszegést, amely megalapozhatná a Ve. 3. §-ának d/ pontjába foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének sérelmét”, a tét a választási törvények megsértése vagy meg nem sértése volt. Megjegyezzük, hogy – azzal együtt, hogy egyetértünk a minden esetre kiterjedő visszakérdezés megvalósíthatatlanságával – a hitelesség biztosítása mellett ez a probléma fel sem merült volna, mivel automatikusan megbukik a nem hiteles üzenet az ellenőrzési rostán. További példa a hamis tartalomból fakadó hitelesnek tűmő tájékoztatásra egy internetes hírportálon megjelent másik hír, miszerint szintén egy hírügynökség kiadott majd visszavont egy olyan közleményt, melyet egy nem hiteles e-mailre alapozott, melynek feladójaként egyik miniszterünk szerepelt (a hivatkozás adatvédelmi szempontból törölve).

Ezek az események is megerősítették, hogy talán elérkezett az idő az elektronikusan hozzáférhető tartalmak hitelességének biztosítására, mivel ezek annyira beépültek már a mindennapjainkba, hogy automatikusan, látszatra elfogadjuk azok hitelességét is, kisebb-nagyobb kötelezettség-vállalásoknál egyaránt. A hitelesség azonban nem minden esetben áll fenn, és a biztonságtechnikai cégek felméréseit elemezve a statisztika romló képet mutat (terjedőben a phishing – adathalászat, mivel egyre több anyagi előnyhöz lehet jutni az internet által). Másrészről szinte bizonyosak lehetünk benne, hogy mindig a legfontosabb, jelentős kötelezettséggel járó elektronikus üzeneteknél lesz a probléma. A fenti példák azt is megmutatták, hogy bizonyos esetekben súlyos jogi következményekkel is szembe kell néznie annak, aki nem hitelesített információt fogad el hitelesnek, és az elfogadón vélhetően az sem segít, ha időközben az információ-hamisító tettest megtalálják.

Van-e erre műszaki megoldás? Hogyan lehet ezen ma segíteni? Tipikusan az ilyen problémákra megoldást adhat az elektronikus aláírás. Mit jelent egy elektronikus tartalom elektronikus aláírása? Bizonyos kötelezettségvállalás meglétét, ami kiterjed egyrészről arra, hogy az aláíró felelősséget vállal a dokumentum tartalmáért, másrészről a tartalom minden későbbi szándékolatlan módosítása feltárhatóvá válik. Az elektronikus aláírás használatával tehát joggal bízhatunk abban, hogy az olvasott tartalom az aláírótól származik, és nem módosult meg menet közben. Ha azonban az aláírásunkat tesszük egy tartalom mögé, akkor valószínűsíthetően megfontoltabban, érthetőbben és tisztábban fogunk fogalmazni, és sokkal kevesebb lesz a nem valós információ elfogadásából származó anyagi, erkölcsi és érzelmi károsodás. Az aláíratlan információt pedig minden egyes esetben javasolt erős fenntartással kezelni, és nyugodtan kérdezzük meg magunktól, hogy vajon miért nem akarhatja az írója a leírt tartalmat tanúsítványban foglalt aláírásával felvállalni?

PS: egy időközben megjelent jogi klauzula miatt a cikk tartalmát – ennek megfelelően – anonimizáltam, módosítottam. A klauzula lényege, hogy a szerző kikötötte, hogy nem mondhatok és írhatok semmit az általam olvasott oldaláról, tessék tehát elolvasni – ha netán megtalálja a kedves olvasó.