HomeA MELASZ hírei

Mi lesz veled, elektronikusan aláírt dokumentum?

2008-ban immáron 7 éve annak, hogy 2001-ben megszületett az elektronikus aláírásról szóló

2008-ban immáron 7 éve annak, hogy 2001-ben megszületett az elektronikus aláírásról szóló törvény (2001/XXXV. törvény, becenevén Eat.) – a 93/1999. EU Irányelvnek megfelelően. Azóta van egy – számomra különösen érdekes – passzusa, melyet most szó szerint beidézek:

"3. § (1) Elektronikus aláírás, illetve dokumentum elfogadását – beleértve a bizonyítási eszközként történő alkalmazást – megtagadni, jognyilatkozat tételére, illetve joghatás kiváltására való alkalmasságát kétségbe vonnia (2) bekezdés szerinti korlátozássalnem lehet kizárólag amiatt, hogy az aláírás, illetve dokumentum elektronikus formában létezik.

(2) A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének 598-684. §-aiban szereplő (öröklés), illetve a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény szerinti jogviszonyokban nem lehet az elektronikus formán kívüli dokumentumokat mellőzve, csak elektronikus aláírást felhasználni, illetve elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumot készíteni."

Miért érdekes ez számomra? Mert nyáron lejárt – végre – a népköztársaságos személyi igazolványom, és kaptam újat, köztársaságost. És én, mint jó polgár, tudatában vagyok annak, hogy bejelentési kötelezettséggel tartozom mindazon szervezetek felé, amelyekkel viszonyban vagyok. Ilyenek például bank, biztosító, önkormányzat, mobil-szolgáltatók, más szolgáltatók. Megörülve, hogy van már jó hét éve törvény erre, biztos nem akadály ez, elkészítettem egy office-ban megírt tájékoztató levelet, melyben közöltem a tisztelt címmel, hogy megváltozott a személyazonosító okmányom, legyenek kedvesek tudomásul venni, ezért beleszkenneltem az újat, és aláírtam minősített tanúsítványommal. Majd elküldtem 15 helyre, a fentebb felsorolt cégekhez, a dokumentum végén az szerepelt, hogy Aláírás: ÜGYFÉL. Mindez került kb. fél órámba, a meglévő internet-előfizetésemen keresztül. Ki se mertem számolni, hogy ha minden helyre odamegyek, sorszámot húzok, és beadványozom, vagy papírt gyártunk erre, mennyi időnk ment volna így el. Én biztosan jobban jártam így – gondoltam naivan, hiszen törvény az törvény, legyen végre egyszer a kisembernek is jó.

A válaszok tekintetében – megdöbbenésemre – el kellett telnie némi időnek, amíg válaszoltak a leveleimre, holott a tértivevények egyértelműen megmutatták a beérkezést.

Egy korrekt választ kaptam, szinte azonnal, megköszönték, átvezették. Még egy elfogadó választ kaptam, csak miattam, és csak nekem (ide viszont mennem kellett más ügyben személyesen is, úgyhogy csak részben ér a dolog). További két helyről kaptam tájékoztatást hogy továbbküldték feldolgozásra – elfogadható, mivel nem sikerült ügyfélszolgálati e-mailt kibogarásznom a honlapokon, az ott fellelhető egyik e-mail címre küldtem a kérésemet, azzal a kitétellel, hogy ha nem ő az illetékes, legyen kedves tovaküldeni a megfelelő helyre – mégiscsak ő dolgozik ott, és nem én…

De 11 helyről válasz nem érkezett mind a mai napig, sőt, egy helyről közölték, hogy legyek kedves fénymásolatban, papíron elküldeni – valószínűleg nem értették azt a szókapcsolatot, hogy "elektronikusan aláírva".

Azóta gondolkodom azon, hogy akkor most ez az eljárás megfelel-e az Eat. fentebb idézett 3. § (1)-nek, vagy nem. Józan paraszti ésszel feltettem magamnak a kérdést: hogyan tudja nem megtagadni, ha nem képes a fogadására?

Kíváncsi lennék próbaképpen, hogy egy mai magyar bíróság mit mondana ez ügyben, hol van itt a fennforgás?